2012. szeptember 26., szerda

Ubuntu telepítése SSD-re (U)EFI-vel (Lenovo IdeaPad U310)

FIGYELEM! A LEÍRÁS CSAK UBUNTU 12.04-EN LETT TESZTELVE!


Nem tudom, ki ismeri - gondolom sokan - az Intel új „találmányát”, az Ultrabookot. Röviden arról szól, hogy Intel Core i* procival ellátott, vékony és gyors laptopokról van szó, ami igazából a Macbook „utánzatata”, csak Windows 7-el. Namármost: ahhoz, hogy a Windows megfeleljen az Intel követelményeinek (miszerint 1-2 mp alatt ébredjen fel alvásból, és kb 7 mp alatt mélyalvásból), hardverszinten be kell konfigurálni az egészet. Vagyis ez az én helyzetemben (Lenovo IdeaPad U310) azt jelenti, hogy a BIOS-ba bele van írva, hogy hogy kell indítani a Windowst.

Igen ám, de mi van, ha szegény ember Linuxot rakna a rendszer mellé?

Tömören: szívás.

A probléma a hibrid winchesterrel van, vagyis 500 GB hagyományos HDD mellé van egy 24 (vagy 32) GB-os SSD gyorsítótár. Ehhez a a SATA csatlakozók RAID módban működnek alapértelmezetten. Ez azonban nem igazi RAID lemez, hanem fakeRAID technológia, és igazából ezzel van a szívás. Az SSD-n van egy 4 gigás „hibernálási partíció”, a maradék pedig a linux számára ismeretlen gyorsítótár. Vagyis az az opció kilőve, hogy az SSD-ből levágok X gigát a linuxnak. Ha ez nem lenne elég, szerencsére az 500 gigás vinyón is van 4 db partíció: egy 200 MB-os „Rendszer számára fentartott” (windows boot), egy Windows_OS, és 2 db windows recovery. Ja, igen, ez azért baj, mert MBR partíciós táblán max 4 elsődleges partíció lehet, vagyis erre se igazán lehet linuxot rakni.

Ilyenkor kell dönteni. Vagy élvezi az ember a Wubi/VirtualBox nyújtotta lehetőségeket, vagy - ahogy én tettem - elbúcsúzik az „iszonyat gyors” 20 mp alatt bootoló Windowstól. Mivel a driverek rajta vannak az egyik recovery partíción, azokat le tudtam menteni, illetve még telepítéskor meghagytam az egyik recovery partíciót. Erre egyébként azért is van szükség, mert a laptopon található egy "instant recovery" gomb, ami igazából egy iszonyatos biztonsági rés - kikapcsolt állapotban megnyomva be lehet vele bootolni egy recovery windowst, amiről gyári beállításokra lehet visszaálítani a Windowst. ...Igen, egy árva jelszó megadása nélkül. Na de a lényeg az, hogy ha nem talál recovery partíciót és éppen jól fogta ki az ember a laptopot, akkor simán lehet, hogy elszáll a BIOS. Szóval nem ajánlatos vele kísérletezni.

Akkor tehát a lényeg, vagyis:

A telepítés:

  • Kapcsoljuk be a gépet, és feküdjünk rá az Fn+F2 billentyűkombóra. Ezzel belépünk a BIOS-ba.
  • Első és legfontosabb lépésként tiltsuk le az Intel Rapid Start-ot, a Lenovo Smart Update Configure-t, valamint állítsuk át a SATA módot RAID-ről AHCI-re. Ha nem szeretnénk, hogy egy sima F2 lenyomásához Fn+F2-t kelljen nyomni, akkor állítsuk át a funkciógombok viselkedését Legacy-ra.
  • Ha szeretnénk, bootoljunk be a Windowsba, és mentsünk le minden fontos adatot, drivert. (Én egy lemezképet is mentettem).
  • Bootoljunk egy Live pendrive-ot (64 bitest). Hozzátenném, hogy nálam ez gyorsabban bebootolt, mint a hiperüberultragyors Win7.
  • A live rendszeren nyissuk meg a Gprated nevű programot.
  • A partíciók kialakítása ízlés dolga, de a következő dolgot MUSZÁJ megcsinálni, különben nem fog bootolni a rendszer.
    • Válasszuk ki az SSD lemezt.
    •  Válasszuk a Partíció->Új menüpontot.
    • A partíció típusára állítsunk be "gpt"-t (GUID Partition Table). Ez a két nagyon fontos lépés közül az egyik.
    • A második pedig az, hogy hozzunk létre egy 100 MB-os fat16 fájlrendszerű partíciót az SSD elején, méghozzá úgy, hogy előtte legyen 1 MB lefoglalatlan hely (ez alapból így szokott lenni). Adjunk neki "boot" flaget (jobb klikk -> Jelzők kezelése)
    • Hozzunk létre a többi partíció tetszés szerint, érdemes a swapot nem az SSD-re rakni, vagy ha mégis, akkor majd a telepített rendszeren nullára kell állítani a swap használatát.
    • Ha kész vagyunk, nyissunk egy terminált, és írjuk be:
      sudo blkid

    • Ennek a kimenetén nézzük meg, hogy melyik a fat16 partíció (/dev/sdXY), nagy valószínűséggel /dev/sda1.
    • Ahhoz, hogy az EFI módban lévő BIOS hajlandó legyen rendszert indítani az SSD-ről, létre kell hoznunk rajta egy efi/grub mappát. Ehhez írjuk a következőket a terminálba: (felteszem, hogy a fat16 partíció a /dev/sda1)

      sudo mount /dev/sda1 /mnt/temp
      sudo mkdir -p /mnt/temp/efi/grub
      sudo umount /mnt/temp


    • Indítsuk el a telepítőt. Válasszuk a partíciók kézi megadását. Állítsuk be a kívánt partíciókat. Ami fontos: a fat16 partíciónál állítsuk be, hogy "efi indítópartíció" legyen (megeshet, hogy alapból úgy van.).
      FONTOS!! A rendszerindítót (grub) ne a /dev/sda lemezre tegyük, hanem válasszuk ki a fat16 partíciót (/dev/sda1).
    • Ha minden igaz, a telepítés sikeresen lefolyik, és egy újraindítás után már kezdhetjük is belőni a rendszert az optimális SSD (nem)használatra.
     
  • Szóval (kb 10 másodperc várakozás után) az új rendszerünk fogad minket. Innentől kezdve még két dolgot kellett megcsinálni a Lenovo IdeaPad U310-emen, ebből az egyik nem biztos, hogy mindenkinek kötelező, de valószínű.
  • SSD belövése
    • Ezt most nem írnám le, egyrészt nem az összes részletet értem annyira, hogy biztosan ne írjak hülyeséget, másrészt pedig csomó helyen kitűnően le van írva, például itt is. A lényeg:
      • Az összes /tmp és naplózó mappát átrakjuk a RAM-ba (tetszés szerint, pl. a /var/log-ot nem biztos, hogy mindenki szeretné). Ezt alkalmazásonként is be lehet állítani, pl. Firefoxnál.
      • Az ext4 fájlrendszeren visszább fogjuk a naplózást, illetve másik schedulert állítunk be (ez felelős az írási/olvasási műveletek sorba állításáért) .
  •  Touchpad beállítása
      • Feltűnhet az egybeépített tapipadok esetében, hogy nem működik a jobb kattintás. Ennek beállítására írjuk a következőket a terminálba:

        sudo mkdir /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo cp /usr/share/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo nano /etc/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf


        Az első részt cseréljük ki erre (első rész: Az első "Section" és "EndSection" közti rész)
        Section "InputClass"
        Identifier "touchpad catchall"
        Driver "synaptics"
        MatchIsTouchpad "on"
        # This option is recommend on all Linux systems using evdev, but cannot be
        # enabled by default. See the following link for details:
        # http://who-t.blogspot.hu/2010/11/how-to-ignore-configuration-errors.html
        MatchDevicePath "/dev/input/event*"
        Option "TapButton1" "1"
        Option "TapButton2" "2"
        Option "TapButton3" "3"
        Option "ClickPad" "true"
        Option "EmulateMidButtonTime" "0"
        Option "SoftButtonAreas" "50% 0 82% 0 0 0 0 0"
        EndSection
      • Mentsük el (Ctrl+O), lépjünk ki (Ctrl+X).
      • Vagy indítsuk újra a gépet, vagy lépjünk ki tty1-re (ctrl+alt+F1), jelentkezünk be, és indítsuk újra az X-et:
        sudo restart lightdm
      • Ha nem megfelelő a jobb klikkre beállított terület, a fenti fájlban szerkesszük az Option "SoftButtonAreas" részt (lásd: man synaptics)
  •  Gratulálok, kész vagyunk! :)

2012. augusztus 14., kedd

Nautilus használata Openbox alatt

Sokan használják az Openboxot gyorsasága miatt, de lehetnek olyanok is - mint például én -, akik szeretik a Nautilus fájlböngészőt használni, mert bár kissé lomha, rengeteg jó funkciója van.
Ha Openbox alatt elindítjuk a Nautilust, észrevehetjük, hogy átveszi az asztal fölött az irányítást - vagyis hátteret állít be, ikonokat rak az asztalra, és ami a legrosszabb, eltűnik a klasszikus jobbklikkes Openbox menü.

Ennek a problémának az áthidalására találtam ki ezt az egyszerű megoldást, mindössze egy terminál kell hozzá.

cd /usr/bin
sudo mv nautilus nautilus-launch
sudo nano nautilus


A következő sorokat írjuk a fájlba:
#!/bin/bash
if [ "$(pgrep 'openbox')" ]; then nautilus-launch --no-desktop $@; else nautilus $@; fi

Ctrl+O (mentünk)
Ctrl+X (kilépés a nano-ból)

Futtatási jogot neki:

sudo chmod +x nautilus


És kész is vagyunk:)

U.I. A megoldás fluxbox stb esetén is működik, ekkor a nautilus nevű szkriptben cseréljük ki az openbox szót a megfelelővel.



2012. július 8., vasárnap

Egy fotós és a Linux II: Újonnan készült képek automatikus mentése USB-n keresztül

Nagyon sok profi fotós használja - főleg műteremben - az automatikus számítógépre mentés technikáját. A lényeg a következő: amint elkattan a gép, az elkészült fotó egyenesen a számítógépre kerül, a fényképező memóriakártyáján nem tárolódik el. Ez azért jó első sorban, mert egy-egy modellfotózás során jobb, ha a kuncsaft nagyban meg tudja tekinteni a róla készült képet, mintha az ún. "egérmozin" kell válogatnia. Például a tablóképeink készítésénél egy tableten tudtuk kiválasztani a friss képekből, melyik tetszik a legjobban.

Igen ám, de szegény Linux felhasználók ezt hogyan tudják megoldani? Nos, szerencsére nem kell semmi ördőngősség hozzá. Egy dolog feltétlenül szükséges: a gphoto2 nevű alkalmazás. Nem kell megijedni, parancssorról működik, de lentebb található egy link, amire kattintva letölthető egy általam eszkábált egyszerű szkript. Ez lényegében a következőt csinálja: kiválasztjuk a megfelelő konyvtárat, és ezek után elkezdjük lőni a képeket, amik automatikusan bemásolódnak a mappába.

No, de aki inkább saját maga szeretné megcsinálni, íme, hogyan kell:
 - Először is leszögezném, hogy a leírt megoldás Arch Linux és Ubuntu 12.04 alatt lett tesztelve egy Canon EOS 7D és egy Canon EOS 400D kamerával. A gphoto2 használati utasítása szerint (man gphoto2) az újabb Canon EOS és Nikon DSC modellek működnek.

Hogyan is kell ezt akkor?
  •  Telepítsük a gphoto2 nevű programot. Ez Ubuntu alatt így néz ki:
    sudo apt-get install gphoto2
    Arch alatt pedig így (engedélyezni kell az extra tárolót hozzá):
    sudo pacman -S gphoto2
  • Ez a lépés nem kötelező, de ha nem zavar a sok KDE-s függőség, akkor telepítsd a digiKam nevű programot, egyfelől én is erre fogok hivatkozni, másfelől ez a legjobb fényképkezelő program Linuxra, amivel eddig találkoztam.
  • Kössük össze a fényképezőt a számítógéppel egy USB kábel segítségével. FONTOS!! A fényképező nem lehet mountolva, szóval ha a Nautilus fölcsatolta, akkor válasszuk le (NE a "szülőmeghajtó biztonságos eltávolítása" opciót válasszuk!)
  • Ezek után jönnek a terminálos dolgok. Akit ez nem érdekel, görgessen a lap aljára.
    Ha nem vagunk benne biztosak, hogy a gphoto2 támogatja-e a gépet, akkor tegyük a következőt:
    Nyissunk egy terminált, és írjuk be a következő parancsot:
    gphoto2 --list-cameras | grep [gyártóneve] | grep [modellneveszáma]
    Itt érdemes többféle módon próbálkozni, mert pl. ha egy Nikon D200-unk van, akkor csak a következő parancs ad eredményt:
    gphoto2 --list-cameras | grep Nikon | grep D200
    Ha a kamera támogatott, valami ilyet kapunk:
    "Nikon DSC D200 (PTP mode)"
  • Váltsunk könyvtárat oda, ahova a fotókat menteni szeretnénk, pl:
    cd /home/foo/Képek/Műterem_2012.07.05.
  • Ha telepítettük a digiKamet, akkor ügyeljünk arra, hogy a választott mappát tartalmazza a gyűjteményünk, így automatikusan látjuk az újonnan lőtt képeket, és szerkeszteni is tudjuk azokat.
  • Azt érdemes még eldönteni, hogy milyen minta szerint legyenek elnevezve a képek. Alapból a captXXXX.jpg formátumot használja a gphoto2, de  megadhatunk saját formátumot is. Ezt majd picit részletezem.
  • Adjuk ki a következő parancsot:
    gphoto2 --filename [fájlnévminta] --capture-tethered
    Majd kezdjünk el fényképezni. A folyamat a Ctrl+C lenyomására leáll.
  • Mielőtt elkezdjük készíteni a fotókat, érdemes megnyitni a digiKamet és elnavigálni a kiválasztott mappába, mert így majdnem velós időben látjuk az újonnan beérkezett képeket.
A fájlnévmintáról:
A következőket tartalmazhatja:
%a, %A, %b, %B, %d, %H, %k, %I, %l, %j, %m, %M, %S, %y, %% (lásd: man date)
Ezen kívül:
  • %n számot jelöl,
  • %C a fájl kiterjesztését,
  • %f a fájl nevét kiterjesztés nélkül,
  •  %: pedig a teljes fájlnevet kisbetűsen.
  • Az %n esetében lehetőség van több számjegyet is megadni
    %03n például 3 számjegyet foglal le, vagyis 3 helyett 003-at ír, de nem tud 999-nél nagyobb számot írni.
  •  Az ettől különböző szöveg megjelenik a fájlban, a "IMG_%03n_%Y-%m-%d.jpg" minta ilyen fájlokat hoz létre:
    IMG_012_2012-07-03.jpg.
Az alapértemlezett minta: capt%04n.jpg
És a szkript :)
Elérhető itt.
Ha valami baj van vele, jelezzetek! A profilomban megtalálható az email-címem.

2012. május 30., szerda

Conky - szóközt tartalmazó könyvtárnevek és az "if_mounted"

Aki használ conky-t, valószínűleg szereti szépítgetni a .conkyrc-jét. Időjárás, zene, stb.
Én ugyan ennyire nem bonyolítottam túl az enyémet, a mai napig egy valamit nem sikerült elérnem:
 - Csak akkor jelezze ki a külső winchester állapotát, ha az csatolva van.
Ezt elvileg az ${if_mounted /media/eszközneve} [valami szöveg stb.] ${endif}kóddal lehet elérni. Igen ám, de ez akkor nem működik, ha a könyvtár nevében szóköz található - teszem azt, az én esetemben ez így néz ki: "/media/500 GB HDD". Sajnos a hagyományos backslash-elős technika nem jön be, sem az idézőjelezés.
Nos, a probléma azonban áthidalható. A conky az /etc/mtab fájl tartalma alpján nézi meg, mi van csatolva és mi nincs. Szóval nincs más dolgunk, mint hogy megnézzük, milyen formában szerepel a kiszemelt eszköz ebben a fájlban. Ez nálam így néz ki:
/media/500\040GB\040HDD.
Tehát a conky megfelelő része a következő:
${if_mounted /media/500\040GB\040HDD} 500 GB HDD:${alignr}${fs_free /media/500 GB HDD} szabad
teljes méret:${alignr}${fs_size /media/500 GB HDD}
${fs_bar 6 /media/500 GB HDD}${endif}


2012. április 1., vasárnap

Ubuntu 12.04 - ipw2200 driver és WPA

Néhány héten belül megjelenik az Ubuntu legújabb változata, a 12.04 LTS, kódnevén Precise Pangolin. Ez a verzió a sok újításon kívül sok hibajavítást is tartalmaz.
Nekem azonban gondom akadt a wifi beüzemelésével. Az egész azzal kezdőtött, hogy az nm-applet összeomlott, amikor jelszót akart kérni a WPA2-vel titkosított wifi hálózathoz. Több embernek is ugyanez volt a problémája, és a buggal kapcsolatos levelezés során kiderült, hogy a probléma forrása igazából az, hogy a Linux kernel legújabb verziójában bugos az ipw2200 driver, és nem tér vissza normális értékkel, ha lekérdezi az nm-applet, támogatja-e a hálókártya a wpa-t.
Azonban van egy megoldása a problémának:

 - először is, telepítsük a wicd network managert: sudo apt-get install wicd
 - ezek után nyissuk meg a hálózati kapcsolatokat távolítsuk el az eddig esetleg megjegyzett vezeték nelküli hálózatokat, majd adjunk hozzá egy újat:
    A hálózat neve akármi lehet, de érdemes megadni ugyanazt, ami a hálózat SSID-je
    Ha nem tudunk valamilyen adatot, írjuk be a terminálba: iwlist <interfész neve> s, és itt láthatjuk az elérhető hálózatok nevét, mac címét, stb. (az interfész nálam eth1, de lehet wlan0 is pl; hogy mi kell, azt az iwconfig parancs megmondja)
   Adjunk meg szépen minden adatot, jelszót, titkosítást, és mentsük el.

   És itt jön a trükk:
     nyissuk meg a wicd-et, és válasszuk a Hálózat -> rejtett hálózat keresése (find hidden network) menüpontot, majd adjuk meg a hálózat SSID-jét, és voilá, minden működik.

2012. február 5., vasárnap

TuxGuitar hang beállítása Ubuntun

Ha valaki Guitar Pro alternatívát keres Linuxra, nagy valószínűséggel találkozik a TuxGuitar nevű programmal. Ez képes .gp* fájlok megnyitására, de van saját formaátuma is. Funkcióiban nekem nem mutat kevesebbet a Guitar Pro-nál, viszont teljesen nyílt forrású:)



Viszont telepítés után találkoztam egy idegesítő hibával: nem volt hajlandó hangot lejátszani. Kis guglizás után megtaláltam a megoldást: telepíteni kell a tuxguitar-jsa csomagot (Java Sound API). Ezután a Tools->Settings beállítóablakban a Hang menüpont alatt a MIDI portot át kell állítani Gervill-re. Ezek után minden működik:)

2012. január 21., szombat

Wavelet Sharpen - Fotók élesítése Gimp-ben

Nagyon idegesítő tud lenni, ha van egy marha jó fotónk, szépek a színek, jó a kompozíció, de ha kinagyítjuk, észrevesszük, hogy - épp csak egy picit, de - életlen. Erre a problémára találták ki a visszaélesítés (sharpen) nevű technikát.
Ha gimpet használunk utómunkára, hiányolhatjuk a visszaélesítést a programból. Azonban nem kell izgulni - egyetlenegy plugin telepítésével elérhető a funkció.
Nem kell mást tenni, mint letölteni a Wavelet Sharpen nevű plugint a Gimp Plugin Registryből.
Csomagoljuk ki az archívumot egy nekünk tetsző helyre, és nyissunk egy terminált.
(ebben a példában az archívumot a /home/trombipeti/codes mappába bontottam ki).
A lefordításhoz szükséges a libgimp2.0-dev csomag, szóval ez megy a terminálba:
sudo apt-get install libgimp2.0-dev
Mivel az archívum egy mappát tartalmaz, abba a mappába kell váltanunk a terminálban.
Nálam így nézett ki a telepítés (értelemszerűen helyettesítsd be a mappa nevét):
cd /home/trombipeti/codes/wavelet-sharpen-0.1.2
make
sudo make userinstall # ez minden felhasználó számára elérhetővé teszi a plugint
cd src # ebben a mappában van a lefordított plugin fájlja
chmod +x wavelet-sharpen # ha nem lenne az, futtathatóvá tesszük a fájlt
cp wavelet-sharpen /home/trombipeti/.gimp-2.6/plug-ins/wavelet-sharpen
A Gimp újraindítása után a Szűrők -> Kiemelés -> Wavelet Sharpen menüpont alatt találjuk.

2012. január 18., szerda

A Unity testreszabása - lehetséges!

Sokan szidják az Ubuntu saját fejlesztésű, a 11.04-es változatban alapértelmezetté vált asztali környezetét, a Unity-t. A fejlesztés célja a névben is benne van: egy egységes (unified) környezetet szeretnének létrehozni, ami megállja a helyét a 32"-os monitoroktól kezdve az okostévéken, netbookokon és tableteken át egészen a mobiltelefonokig. Magával az elképzeléssel senki nem száll vitába - nem is nagyon lenne miért. Azonban a Unity kezdeti instabilitása, lassúsága, nagy erőforrásigénye és a testreszabhatóság hiánya sokakban ellenállást váltott ki. Igaz ami igaz, sajnos a Natty-ban lévő Unity az elején még iszonyatosan lomha volt, és nekem például naponta összeomlott. Persze ez a kiadást követő első néhány hétben/hónapban volt a jellemző, köszönhetően annak, hogy az egész compiz-t át kellett írni C-re, amit eléggé az utolsó pillanatra, és lényegében egy emberre hagytak. Szóval, az elsődleges cél a stabilitás volt. A 11.10-es kiadás már jóval stabilabb volt elődjénél, és ez egyre csak javul. A fejlesztők ezért elkezdtek dolgozni a testreszabhatóságon is. Ez vezetett el a Unity 5-ös verziójához. Ez a fejlesztés alatt álló Ubuntu 12.04-ben már megtalálható (11.10-re is telepíthető (ppa-ból), de csak a bátraknak ajánlott). Mivel a Precise kiadásáig több hónap van hátra, a nem ajánlott elsődleges rendszerként telepíteni - bár hozzá kell tegyem, egy-két "kikényszerített" compiz összeomláson kívül nincsenek komolyabb hibák - persze ha az ember nagyon akarja, tönkre lehet tenni. Néhány napja föltelepítettem a daily iso-t egy külső winchesterre, és azóta is azt használom. Elképesztően sokat javult a Unity, és számomra kellő mértékben testreszabható.

Első belépéskor ez a kép fogad:


kb. fél óra guglizás és állítgatás után pedig ez:

Persze ez nem egy nagyon nagy szintű testreszabás, de mégsem érzem azt, hogy a számítógép diktál.

Megpróbálom szépen sorba leírni, mit csináltam:

- telepítettem az ubuntu-tweak nevű programot:
sudo add-apt-repository ppa:tualatrix/ppa
sudo apt-get update && sudo apt-get install ubuntu-tweak

 - telepítettem a dconf-tools és a compizconfig-settings-manager (ccsm) csomagokat:
sudo apt-get install dconf-tools compizconfig-settings-manager
- ezek után nyomtam egy alt+F2-t és beírtam, hogy about:config Ekkor a ccsm Unity Plugin beállítóablaka fogad. Engem leginkább az "Experimental" fül érdekel. Itt aztán tényleg sok mindent be lehet állítani, dash színe, indító/panel átlátszósága és az ikonok mérete, stb.


Itt szépen mindent belőttem a nekem tetszőre, és szerintem iszonyat jól néz ki, hogy a felső panel nem látszik, hanem egybeolvad a háttérképpel. Valamint az indító ikonjainak a méretét levettem 32 pixelre, mivel egy 1024x768-as monitoron ekkora pont elég.

Következő lépés a téma és az ikonok beállítása. A témát nem nagy ördöngősség - a Rendszerbeállításokban a néhai Megjelenés - most User Interface (felhasználói felület) gombra kattintva átállítottam a témát a Radiance-re.
Az ikonokat (Faenza) ppa-ból telepítettem:

sudo add-apt-repository ppa:tiheum/equinox
sudo apt-get update && sudo apt-get install faenza-icon-theme

Ezek után megnyitottam az Ubuntu Tweak nevű programot, és a Finomhangolások - Téma ablakban átállítottam az ikontémát a Faenza-Radiance-re.

Ha már meg volt nyitva a program, beállítottam még egy dolgot: a képernyő jobb alsó sarkába mutatva az egérrel megjelenik az összes nyitott ablak (Áttekintő nézet a compiz-ban). Ezt a Finomhangolások - Compiz beállítások ablakban lehet beállítani. Ezen kívül a ccsm megfelelő ablakában (Áttekintő nézet - gyorsbillentyűk) beállítottam, hogy ha asztalra kattintok, akkor az összes ablakot minimalizálja. A Scale addons engedélyezésével pedig azt is elértem, hogy ha középső gombbal kattintok egy ablakra az Áttekintő nézetben, zárja be, ha jobb gombbal, akkor pedig nagyítsa föl - ez utóbbi azért hasznos, mert nem kell a fókuszt a másik ablakra helyezeni ahhoz, hogy bele tudjunk tekinteni a tartalmába.


Mint a képen is látható, a terminál színein is állítgattam, hogy passzoljon az összképbe.

Még két dolgot állítottam át - az indítón nem jelennek meg se a csatolt kötetek, se a - szerintem tök értelmetlen - munkaterület-váltó (ez utóbbinál igazából a nehezebb utat járva letöltöttem a unity forráskódját, és azt változtatva újrafordítottam és -telepítettem az egészet, mint kiderült fölöslegesen, valamint a változások a legközelebbi frissítéskor - aznap este - elvesztek). A csatolt kötetek elrejtését még a ccsm-ben állítottam be, de sajnos a munkaterület-váltó elrejtése (elegánsan) nem ilyen egyszerű. De nekem a nem elegás megoldás is megfelelt: a ccsm általános beállításaiban levettem az munkaterületek számát egyre (úgyse használok többet), és ilyenkor nem jelenik meg az ikon egy ki-be jelentkezés után.

Bár nincs tele a panelem mindenféle kisalkalmazásokkal, nem fut egy agyonconfigolt conky (bár megtehetné, csak nem lenne jó az összkép:)), én elégedett vagyok a testreszabhatóság szintjével - főleg, hogy ennél jobban is személyre lehet szabni, ha akarnám, például áthelyezhetném az indítót alulra.

A Unity persze nem a power-usereknek készült, hanem az átlagos felhasználóknak, akiknek annyi kell csak, hogy gyorsan és egyszerűen elérjék azt a néhány dolgot, amit használni szoktak - erre pedig kiválóan alkalmas a Dash, ahol tényleg csak annyit kell csinálni, hogy az ember elkezdi beírni a keresett program/fájl nevét, és az másodperceken belül megjelenik. Ráadásul, a keresést ún. "Scopes & Lenses"-el tudjuk finomítani, különböző kritériumok szerint. A One Hundred Scopes csapat tucatszám készít ilyeneket, így lehetőségünk nyílik számológépként, torrentkeresőként, sőt, akár még asztali youtube-lejátszóként is használni a Dash-t.

Lehet szidni persze a Unity-t, de szerintem egy kis pozitív hozzáállással nagyon meg lehet szeretni. Egyre könnyebb testreszabni, szóval valószínűleg a geekeknek is el fogja nyerni a tetszését. És bár én nem riadok vissza egy kis forráskódból történe fordítástól meg beállítófájl-szerkesztéstől sem, jobban szeretem, ha néhány kattintással el tudom érni a célom.

2012. január 8., vasárnap

Calibre - E-könyv kezelés Linuxon

Egyre több ember kezében látni a buszon, utcán e-book olvasókat. Elképesztő ketyere: könnyebb, mint egy könyv, ugyanolyan olvasni a képernyőjén, és kb. 5000 könyv ráfér. Viszont ennyi könyvet nem árt, ha katalogizálunk is - erre jó választás a Calibre.


A program a szoftverközpontból telepíthető és rendelkezik magyar fordítással - a nyelvet az első indításkor tudjuk beállítani egy varázslóban, több dologgal egyetemben.

Kindle esetében a Calibre el tudja küldeni a könyveket
e-mailben, közvetlen az eszközünkre
Az e-könyv olvasónk típusát megadva a program az optimális
beállításokat tudja használni


Ezután adjuk hozzá a könyveket a katalógushoz, a folyamat nem túl gyors, nekem 343 könyvet kb. egy perc alatt importált. Ez több ezer könyvnél már eléggé sok időt vehet igénybe, de szerencsére csak egyszer kell végigvárni, utána már nagyon gyorsan dolgozik a program. Attól függően, hogy tároljuk a könyveket, több importálási lehetőség is van.

Válasszuk ki a nekünk megfelelőt

A könyvekkel nagyon sok műveletet el lehet végezni, konvertálni, szerkeszteni a metaadatokat stb.
Ami nekem nagyon hasznos volt, hogy le tudtam tölteni a könyvek borítóit a Google Books adatbázisaiból. A beállítások között testre tudjuk szabni a kezelőfelületet, és még egy szervert is létrehozhatunk, hogy a könyveket akárhonnan el tudjuk érni.


A programban néhány kisebb grafikus felület hiba van (ez látható az utóbbi képen is, nem férnek el az elem a keretben, de nem lehet őket átméretezni, se az ablakot), illetve - ha jól láttam - egyes részeit nem lehet fordítani Launchpadon.

A program nagyon hasznos, ha több olvasó áll rendelkezésünkre, mert könnyen lehet benne keresni, és nagyon sok eszközt/formátumot támogat, valamint azok is megtalálják benne a nekik való dolgokat, akik többet akarnak.

2012. január 7., szombat

Egy fotós és a Linux

Mint azt a bemutatkozásban írtam, amatőr fotós vagyok, de a képeim van, hogy pulikálásra kerülnek, illetve van olyan is, hogy gyorsan kell sok képet rendbe raknom/közzétennem.
Sokak szerint Linuxon nem lehet profi szintem fotót szerkeszteni, ezért még mindig dual bootolnak. Nekem viszont "muszáj" Linuxot használnom, ugyanis a laptopom nem viszi el a photoshopot:)
Nagyon fontos és kedvenc programjaim egyike Windows alatt az Adobe Lightroom. Ez nagyon hasznos sok fénykép katalogizálására, gyors szerkesztésére és közzétételére az interneten. Be kell valljam, ha működne normálisan Wine-al, ezt használnám Ubuntun is. De nem működik, tehát alternatíva után kellett nézzek.
Az Ubuntut 2010 nyarán kezdtem el használni, a 10.04-es verziót. Erre föl volt telepítve az F-Spot nevű alkalmazás, de ez nem az volt, ami nekem kell - a Lightroom ugyanis azt csinálja, hogy a képeknek csak a helyét importálja, és a módosításokat a Registryben tárolja, vagyis ha egy képet szerkesztünk, azt exportálni kell a mentéshez, így nem fordulhat elő az a probléma, hogy véletlenül felülírjuk az eredeti képet. (Kb. ezen az elven működik az összes videóvágó program is egyébként).
Aztán kijött az Ubuntu 10.10, és ebben már a Shotwell volt telepítve. Nem túl sok reményt fűztem hozzá, de kipróbáltam - és azóta is használom. Hozzátenném, hogy nem annyira gyors vele a munka, mint a Lightroom-al, de lehet benne normálisan katalogizálni a fényképeket, és képes csak importálni a képeket.
Nagyon hiányolom belőle a külső szoftver (Gimp) nélküli, profi szintű fényképkorrekciós lehetőségeket - sajnos a fényerő/kontraszt stb. állítgatása nem mindig elég. A hiányt szerencsére (majdnem teljesen) pótolja a Gimp, és csak egy nagyon kicsit lassít a munkán. Egyetlen dolgot nem tudok csak vele megoldani: a gyors, egyszerű és hatékony zajszűrést, amire sajnos sokszor szükségem van. Van ugyan néhány plugin, de azok nagyon lassan dolgoznak (kb 2. perc/kép). Nem értem, hogy alapból mért nincs meg ez a lehetőség, hiszen egy csomó más nyílt szoftverben megvan - többet közt a fotoxx nevű programban is, amit használok is.
A RAW képek feldolgozása terén viszont abszolút nem lehet panaszom - az UFRaw mindent tud, amire nekem szükségem van.
Itt egy kép, amelyet UFRaw+Gimp párossal szerkesztettem:
Előtte
Utána




Ubuntu TV a CES-en

Idén is megrendezésre kerül Las Vegasban a Consumer Electronic Show, amelyen lényegében bemutatják a jövő év legmenőbb elektronikai és szórakoztatóipari cuccokat. Többek közt a legújabb okostelefonokat, tableteket és okostévéket is. Ez utóbbi kapcsán fog az Ubuntu mögött álló cég, a Canonical is részt venni a rendezvényen. Bemutatják ugyanis az Ubuntu TV prototípusát - számol be az OMG! Ubuntu. Azt már eddig is lehetett tudni, hogy Mark Shuttleworth kitűzte céljául: 2014-re fusson Ubuntu az okostelefonokon, tableteken, okostévéken, az autókban, sőt, méga konyhai gépeken is. Azt viszont kevesen gondolták, hogy már az év elején láthatjuk a TV prototípusát.
Azonban arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a kiállításon több nagy gyártó, pl. a Samsung is Google TV alapú készülékeket fog bemutatni, vagyis kérdéses, hogy a Canonical melyik gyártóval köt szerződést, illetve hogy tud-e a Google ellenfele lenni ezen a piacon.

2012. január 6., péntek

Bemutatkozás

Hát akkor bemutatkoznék:
Trombitás Péter vagyok, 2010 nyara óta használok Linuxot, főként Ubuntut. Szabadidőmben fotós/operatőr vagyok, volt már néhány komolyabb munkám is. A szabad szoftverek híve vagyok, de nem "vallásszinten", vagyis amire csak kereskedelmi szoftvert lehet használni, arra azt is fogom - szerencsére ez mostanra már csak az NTFS töredezettségmentesítése és a profi szintű videóvágás.

Ebben a blogban a Linux alapú operációs rendszerekkel kapcsolatos mindenféle tapasztalatomat igyekszem megosztani, leírni, ha valami problémára találok megoldást, illetve kisebb leírásokat is tervezek írni - ebből majd még meglátjuk, mi lesz.