2012. szeptember 26., szerda

Ubuntu telepítése SSD-re (U)EFI-vel (Lenovo IdeaPad U310)

FIGYELEM! A LEÍRÁS CSAK UBUNTU 12.04-EN LETT TESZTELVE!


Nem tudom, ki ismeri - gondolom sokan - az Intel új „találmányát”, az Ultrabookot. Röviden arról szól, hogy Intel Core i* procival ellátott, vékony és gyors laptopokról van szó, ami igazából a Macbook „utánzatata”, csak Windows 7-el. Namármost: ahhoz, hogy a Windows megfeleljen az Intel követelményeinek (miszerint 1-2 mp alatt ébredjen fel alvásból, és kb 7 mp alatt mélyalvásból), hardverszinten be kell konfigurálni az egészet. Vagyis ez az én helyzetemben (Lenovo IdeaPad U310) azt jelenti, hogy a BIOS-ba bele van írva, hogy hogy kell indítani a Windowst.

Igen ám, de mi van, ha szegény ember Linuxot rakna a rendszer mellé?

Tömören: szívás.

A probléma a hibrid winchesterrel van, vagyis 500 GB hagyományos HDD mellé van egy 24 (vagy 32) GB-os SSD gyorsítótár. Ehhez a a SATA csatlakozók RAID módban működnek alapértelmezetten. Ez azonban nem igazi RAID lemez, hanem fakeRAID technológia, és igazából ezzel van a szívás. Az SSD-n van egy 4 gigás „hibernálási partíció”, a maradék pedig a linux számára ismeretlen gyorsítótár. Vagyis az az opció kilőve, hogy az SSD-ből levágok X gigát a linuxnak. Ha ez nem lenne elég, szerencsére az 500 gigás vinyón is van 4 db partíció: egy 200 MB-os „Rendszer számára fentartott” (windows boot), egy Windows_OS, és 2 db windows recovery. Ja, igen, ez azért baj, mert MBR partíciós táblán max 4 elsődleges partíció lehet, vagyis erre se igazán lehet linuxot rakni.

Ilyenkor kell dönteni. Vagy élvezi az ember a Wubi/VirtualBox nyújtotta lehetőségeket, vagy - ahogy én tettem - elbúcsúzik az „iszonyat gyors” 20 mp alatt bootoló Windowstól. Mivel a driverek rajta vannak az egyik recovery partíción, azokat le tudtam menteni, illetve még telepítéskor meghagytam az egyik recovery partíciót. Erre egyébként azért is van szükség, mert a laptopon található egy "instant recovery" gomb, ami igazából egy iszonyatos biztonsági rés - kikapcsolt állapotban megnyomva be lehet vele bootolni egy recovery windowst, amiről gyári beállításokra lehet visszaálítani a Windowst. ...Igen, egy árva jelszó megadása nélkül. Na de a lényeg az, hogy ha nem talál recovery partíciót és éppen jól fogta ki az ember a laptopot, akkor simán lehet, hogy elszáll a BIOS. Szóval nem ajánlatos vele kísérletezni.

Akkor tehát a lényeg, vagyis:

A telepítés:

  • Kapcsoljuk be a gépet, és feküdjünk rá az Fn+F2 billentyűkombóra. Ezzel belépünk a BIOS-ba.
  • Első és legfontosabb lépésként tiltsuk le az Intel Rapid Start-ot, a Lenovo Smart Update Configure-t, valamint állítsuk át a SATA módot RAID-ről AHCI-re. Ha nem szeretnénk, hogy egy sima F2 lenyomásához Fn+F2-t kelljen nyomni, akkor állítsuk át a funkciógombok viselkedését Legacy-ra.
  • Ha szeretnénk, bootoljunk be a Windowsba, és mentsünk le minden fontos adatot, drivert. (Én egy lemezképet is mentettem).
  • Bootoljunk egy Live pendrive-ot (64 bitest). Hozzátenném, hogy nálam ez gyorsabban bebootolt, mint a hiperüberultragyors Win7.
  • A live rendszeren nyissuk meg a Gprated nevű programot.
  • A partíciók kialakítása ízlés dolga, de a következő dolgot MUSZÁJ megcsinálni, különben nem fog bootolni a rendszer.
    • Válasszuk ki az SSD lemezt.
    •  Válasszuk a Partíció->Új menüpontot.
    • A partíció típusára állítsunk be "gpt"-t (GUID Partition Table). Ez a két nagyon fontos lépés közül az egyik.
    • A második pedig az, hogy hozzunk létre egy 100 MB-os fat16 fájlrendszerű partíciót az SSD elején, méghozzá úgy, hogy előtte legyen 1 MB lefoglalatlan hely (ez alapból így szokott lenni). Adjunk neki "boot" flaget (jobb klikk -> Jelzők kezelése)
    • Hozzunk létre a többi partíció tetszés szerint, érdemes a swapot nem az SSD-re rakni, vagy ha mégis, akkor majd a telepített rendszeren nullára kell állítani a swap használatát.
    • Ha kész vagyunk, nyissunk egy terminált, és írjuk be:
      sudo blkid

    • Ennek a kimenetén nézzük meg, hogy melyik a fat16 partíció (/dev/sdXY), nagy valószínűséggel /dev/sda1.
    • Ahhoz, hogy az EFI módban lévő BIOS hajlandó legyen rendszert indítani az SSD-ről, létre kell hoznunk rajta egy efi/grub mappát. Ehhez írjuk a következőket a terminálba: (felteszem, hogy a fat16 partíció a /dev/sda1)

      sudo mount /dev/sda1 /mnt/temp
      sudo mkdir -p /mnt/temp/efi/grub
      sudo umount /mnt/temp


    • Indítsuk el a telepítőt. Válasszuk a partíciók kézi megadását. Állítsuk be a kívánt partíciókat. Ami fontos: a fat16 partíciónál állítsuk be, hogy "efi indítópartíció" legyen (megeshet, hogy alapból úgy van.).
      FONTOS!! A rendszerindítót (grub) ne a /dev/sda lemezre tegyük, hanem válasszuk ki a fat16 partíciót (/dev/sda1).
    • Ha minden igaz, a telepítés sikeresen lefolyik, és egy újraindítás után már kezdhetjük is belőni a rendszert az optimális SSD (nem)használatra.
     
  • Szóval (kb 10 másodperc várakozás után) az új rendszerünk fogad minket. Innentől kezdve még két dolgot kellett megcsinálni a Lenovo IdeaPad U310-emen, ebből az egyik nem biztos, hogy mindenkinek kötelező, de valószínű.
  • SSD belövése
    • Ezt most nem írnám le, egyrészt nem az összes részletet értem annyira, hogy biztosan ne írjak hülyeséget, másrészt pedig csomó helyen kitűnően le van írva, például itt is. A lényeg:
      • Az összes /tmp és naplózó mappát átrakjuk a RAM-ba (tetszés szerint, pl. a /var/log-ot nem biztos, hogy mindenki szeretné). Ezt alkalmazásonként is be lehet állítani, pl. Firefoxnál.
      • Az ext4 fájlrendszeren visszább fogjuk a naplózást, illetve másik schedulert állítunk be (ez felelős az írási/olvasási műveletek sorba állításáért) .
  •  Touchpad beállítása
      • Feltűnhet az egybeépített tapipadok esetében, hogy nem működik a jobb kattintás. Ennek beállítására írjuk a következőket a terminálba:

        sudo mkdir /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo cp /usr/share/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo nano /etc/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf


        Az első részt cseréljük ki erre (első rész: Az első "Section" és "EndSection" közti rész)
        Section "InputClass"
        Identifier "touchpad catchall"
        Driver "synaptics"
        MatchIsTouchpad "on"
        # This option is recommend on all Linux systems using evdev, but cannot be
        # enabled by default. See the following link for details:
        # http://who-t.blogspot.hu/2010/11/how-to-ignore-configuration-errors.html
        MatchDevicePath "/dev/input/event*"
        Option "TapButton1" "1"
        Option "TapButton2" "2"
        Option "TapButton3" "3"
        Option "ClickPad" "true"
        Option "EmulateMidButtonTime" "0"
        Option "SoftButtonAreas" "50% 0 82% 0 0 0 0 0"
        EndSection
      • Mentsük el (Ctrl+O), lépjünk ki (Ctrl+X).
      • Vagy indítsuk újra a gépet, vagy lépjünk ki tty1-re (ctrl+alt+F1), jelentkezünk be, és indítsuk újra az X-et:
        sudo restart lightdm
      • Ha nem megfelelő a jobb klikkre beállított terület, a fenti fájlban szerkesszük az Option "SoftButtonAreas" részt (lásd: man synaptics)
  •  Gratulálok, kész vagyunk! :)