Nautilus használata Openbox alatt

Sokan használják az Openboxot gyorsasága miatt, de lehetnek olyanok is - mint például én -, akik szeretik a Nautilus fájlböngészőt használni, mert bár kissé lomha, rengeteg jó funkciója van.
Ha Openbox alatt elindítjuk a Nautilust, észrevehetjük, hogy átveszi az asztal fölött az irányítást - vagyis hátteret állít be, ikonokat rak az asztalra, és ami a legrosszabb, eltűnik a klasszikus jobbklikkes Openbox menü.

Ennek a problémának az áthidalására találtam ki ezt az egyszerű megoldást, mindössze egy terminál kell hozzá.

cd /usr/bin
sudo mv nautilus nautilus-launch
sudo nano nautilus

A következő sorokat írjuk a fájlba:
#!/bin/bash
if [ "$(pgrep 'openbox')" ]; then nautilus-launch --no-desktop $@; else nautilus $@; fi
Ctrl+O (mentünk)
Ctrl+X (kilépés a nano-ból)

Futtatási jogot neki:

sudo chmod +x nautilus


És kész is vagyunk:)

U.I. A megoldás fluxbox stb esetén is működik, ekkor a nautilus nevű szkriptben cseréljük ki az openbox szót a megfelelővel.

Egy fotós és a Linux II: Újonnan készült képek automatikus mentése USB-n keresztül

Nagyon sok profi fotós használja - főleg műteremben - az automatikus számítógépre mentés technikáját. A lényeg a következő: amint elkattan a gép, az elkészült fotó egyenesen a számítógépre kerül, a fényképező memóriakártyáján nem tárolódik el. Ez azért jó első sorban, mert egy-egy modellfotózás során jobb, ha a kuncsaft nagyban meg tudja tekinteni a róla készült képet, mintha az ún. "egérmozin" kell válogatnia. Például a tablóképeink készítésénél egy tableten tudtuk kiválasztani a friss képekből, melyik tetszik a legjobban.

Igen ám, de szegény Linux felhasználók ezt hogyan tudják megoldani? Nos, szerencsére nem kell semmi ördőngősség hozzá. Egy dolog feltétlenül szükséges: a gphoto2 nevű alkalmazás. Nem kell megijedni, parancssorról működik, de lentebb található egy link, amire kattintva letölthető egy általam eszkábált egyszerű szkript. Ez lényegében a következőt csinálja: kiválasztjuk a megfelelő konyvtárat, és ezek után elkezdjük lőni a képeket, amik automatikusan bemásolódnak a mappába.

No, de aki inkább saját maga szeretné megcsinálni, íme, hogyan kell:
 - Először is leszögezném, hogy a leírt megoldás Arch Linux és Ubuntu 12.04 alatt lett tesztelve egy Canon EOS 7D és egy Canon EOS 400D kamerával. A gphoto2 használati utasítása szerint (man gphoto2) az újabb Canon EOS és Nikon DSC modellek működnek.

Hogyan is kell ezt akkor?

•  Telepítsük a gphoto2 nevű programot. Ez Ubuntu alatt így néz ki:
  sudo apt-get install gphoto2
  Arch alatt pedig így (engedélyezni kell az extra tárolót hozzá):
  sudo pacman -S gphoto2
• Ez a lépés nem kötelező, de ha nem zavar a sok KDE-s függőség, akkor telepítsd a digiKam nevű programot, egyfelől én is erre fogok hivatkozni, másfelől ez a legjobb fényképkezelő program Linuxra, amivel eddig találkoztam.
• Kössük össze a fényképezőt a számítógéppel egy USB kábel segítségével. FONTOS!! A fényképező nem lehet mountolva, szóval ha a Nautilus fölcsatolta, akkor válasszuk le (NE a "szülőmeghajtó biztonságos eltávolítása" opciót válasszuk!)
• Ezek után jönnek a terminálos dolgok. Akit ez nem érdekel, görgessen a lap aljára.
  Ha nem vagunk benne biztosak, hogy a gphoto2 támogatja-e a gépet, akkor tegyük a következőt:
  Nyissunk egy terminált, és írjuk be a következő parancsot:
  gphoto2 --list-cameras | grep [gyártóneve] | grep [modellneveszáma]
  Itt érdemes többféle módon próbálkozni, mert pl. ha egy Nikon D200-unk van, akkor csak a következő parancs ad eredményt:
  gphoto2 --list-cameras | grep Nikon | grep D200
  Ha a kamera támogatott, valami ilyet kapunk:
  "Nikon DSC D200 (PTP mode)"
• Váltsunk könyvtárat oda, ahova a fotókat menteni szeretnénk, pl:
  cd /home/foo/Képek/Műterem_2012.07.05.
• Ha telepítettük a digiKamet, akkor ügyeljünk arra, hogy a választott mappát tartalmazza a gyűjteményünk, így automatikusan látjuk az újonnan lőtt képeket, és szerkeszteni is tudjuk azokat.
• Azt érdemes még eldönteni, hogy milyen minta szerint legyenek elnevezve a képek. Alapból a captXXXX.jpg formátumot használja a gphoto2, de  megadhatunk saját formátumot is. Ezt majd picit részletezem.
• Adjuk ki a következő parancsot:
  gphoto2 --filename [fájlnévminta] --capture-tethered
  Majd kezdjünk el fényképezni. A folyamat a Ctrl+C lenyomására leáll.
• Mielőtt elkezdjük készíteni a fotókat, érdemes megnyitni a digiKamet és elnavigálni a kiválasztott mappába, mert így majdnem velós időben látjuk az újonnan beérkezett képeket.

A fájlnévmintáról:
A következőket tartalmazhatja:
%a, %A, %b, %B, %d, %H, %k, %I, %l, %j, %m, %M, %S, %y, %% (lásd: man date)
Ezen kívül:

• %n számot jelöl,
• %C a fájl kiterjesztését,
• %f a fájl nevét kiterjesztés nélkül,
•  %: pedig a teljes fájlnevet kisbetűsen.
• Az %n esetében lehetőség van több számjegyet is megadni
  %03n például 3 számjegyet foglal le, vagyis 3 helyett 003-at ír, de nem tud 999-nél nagyobb számot írni.
•  Az ettől különböző szöveg megjelenik a fájlban, a "IMG_%03n_%Y-%m-%d.jpg" minta ilyen fájlokat hoz létre:
  IMG_012_2012-07-03.jpg.

Az alapértemlezett minta: capt%04n.jpg

És a szkript :)
Elérhető itt.
Ha valami baj van vele, jelezzetek! A profilomban megtalálható az email-címem.

Conky - szóközt tartalmazó könyvtárnevek és az "if_mounted"

Aki használ conky-t, valószínűleg szereti szépítgetni a .conkyrc-jét. Időjárás, zene, stb.
Én ugyan ennyire nem bonyolítottam túl az enyémet, a mai napig egy valamit nem sikerült elérnem:
 - Csak akkor jelezze ki a külső winchester állapotát, ha az csatolva van.
Ezt elvileg az ${if_mounted /media/eszközneve} [valami szöveg stb.] ${endif}kóddal lehet elérni. Igen ám, de ez akkor nem működik, ha a könyvtár nevében szóköz található - teszem azt, az én esetemben ez így néz ki: "/media/500 GB HDD". Sajnos a hagyományos backslash-elős technika nem jön be, sem az idézőjelezés.
Nos, a probléma azonban áthidalható. A conky az /etc/mtab fájl tartalma alpján nézi meg, mi van csatolva és mi nincs. Szóval nincs más dolgunk, mint hogy megnézzük, milyen formában szerepel a kiszemelt eszköz ebben a fájlban. Ez nálam így néz ki:
/media/500\040GB\040HDD.
Tehát a conky megfelelő része a következő:
${if_mounted /media/500\040GB\040HDD} 500 GB HDD:${alignr}${fs_free /media/500 GB HDD} szabad
teljes méret:${alignr}${fs_size /media/500 GB HDD}
${fs_bar 6 /media/500 GB HDD}${endif}

Ubuntu 12.04 - ipw2200 driver és WPA

Néhány héten belül megjelenik az Ubuntu legújabb változata, a 12.04 LTS, kódnevén Precise Pangolin. Ez a verzió a sok újításon kívül sok hibajavítást is tartalmaz.
Nekem azonban gondom akadt a wifi beüzemelésével. Az egész azzal kezdőtött, hogy az nm-applet összeomlott, amikor jelszót akart kérni a WPA2-vel titkosított wifi hálózathoz. Több embernek is ugyanez volt a problémája, és a buggal kapcsolatos levelezés során kiderült, hogy a probléma forrása igazából az, hogy a Linux kernel legújabb verziójában bugos az ipw2200 driver, és nem tér vissza normális értékkel, ha lekérdezi az nm-applet, támogatja-e a hálókártya a wpa-t.
Azonban van egy megoldása a problémának:

 - először is, telepítsük a wicd network managert: sudo apt-get install wicd
 - ezek után nyissuk meg a hálózati kapcsolatokat távolítsuk el az eddig esetleg megjegyzett vezeték nelküli hálózatokat, majd adjunk hozzá egy újat:
    A hálózat neve akármi lehet, de érdemes megadni ugyanazt, ami a hálózat SSID-je
    Ha nem tudunk valamilyen adatot, írjuk be a terminálba: iwlist <interfész neve> s, és itt láthatjuk az elérhető hálózatok nevét, mac címét, stb. (az interfész nálam eth1, de lehet wlan0 is pl; hogy mi kell, azt az iwconfig parancs megmondja)
   Adjunk meg szépen minden adatot, jelszót, titkosítást, és mentsük el.

   És itt jön a trükk:
     nyissuk meg a wicd-et, és válasszuk a Hálózat -> rejtett hálózat keresése (find hidden network) menüpontot, majd adjuk meg a hálózat SSID-jét, és voilá, minden működik.

TuxGuitar hang beállítása Ubuntun

Ha valaki Guitar Pro alternatívát keres Linuxra, nagy valószínűséggel találkozik a TuxGuitar nevű programmal. Ez képes .gp* fájlok megnyitására, de van saját formaátuma is. Funkcióiban nekem nem mutat kevesebbet a Guitar Pro-nál, viszont teljesen nyílt forrású:)

Viszont telepítés után találkoztam egy idegesítő hibával: nem volt hajlandó hangot lejátszani. Kis guglizás után megtaláltam a megoldást: telepíteni kell a tuxguitar-jsa csomagot (Java Sound API). Ezután a Tools->Settings beállítóablakban a Hang menüpont alatt a MIDI portot át kell állítani Gervill-re. Ezek után minden működik:)

Wavelet Sharpen - Fotók élesítése Gimp-ben

Nagyon idegesítő tud lenni, ha van egy marha jó fotónk, szépek a színek, jó a kompozíció, de ha kinagyítjuk, észrevesszük, hogy - épp csak egy picit, de - életlen. Erre a problémára találták ki a visszaélesítés (sharpen) nevű technikát.
Ha gimpet használunk utómunkára, hiányolhatjuk a visszaélesítést a programból. Azonban nem kell izgulni - egyetlenegy plugin telepítésével elérhető a funkció.
Nem kell mást tenni, mint letölteni a Wavelet Sharpen nevű plugint a Gimp Plugin Registryből.
Csomagoljuk ki az archívumot egy nekünk tetsző helyre, és nyissunk egy terminált.
(ebben a példában az archívumot a /home/trombipeti/codes mappába bontottam ki).
A lefordításhoz szükséges a libgimp2.0-dev csomag, szóval ez megy a terminálba:
sudo apt-get install libgimp2.0-dev
Mivel az archívum egy mappát tartalmaz, abba a mappába kell váltanunk a terminálban.
Nálam így nézett ki a telepítés (értelemszerűen helyettesítsd be a mappa nevét):
cd /home/trombipeti/codes/wavelet-sharpen-0.1.2
make
sudo make userinstall # ez minden felhasználó számára elérhetővé teszi a plugint
cd src # ebben a mappában van a lefordított plugin fájlja
chmod +x wavelet-sharpen # ha nem lenne az, futtathatóvá tesszük a fájlt
cp wavelet-sharpen /home/trombipeti/.gimp-2.6/plug-ins/wavelet-sharpen
A Gimp újraindítása után a Szűrők -> Kiemelés -> Wavelet Sharpen menüpont alatt találjuk.

A Unity testreszabása - lehetséges!

Sokan szidják az Ubuntu saját fejlesztésű, a 11.04-es változatban alapértelmezetté vált asztali környezetét, a Unity-t. A fejlesztés célja a névben is benne van: egy egységes (unified) környezetet szeretnének létrehozni, ami megállja a helyét a 32"-os monitoroktól kezdve az okostévéken, netbookokon és tableteken át egészen a mobiltelefonokig. Magával az elképzeléssel senki nem száll vitába - nem is nagyon lenne miért. Azonban a Unity kezdeti instabilitása, lassúsága, nagy erőforrásigénye és a testreszabhatóság hiánya sokakban ellenállást váltott ki. Igaz ami igaz, sajnos a Natty-ban lévő Unity az elején még iszonyatosan lomha volt, és nekem például naponta összeomlott. Persze ez a kiadást követő első néhány hétben/hónapban volt a jellemző, köszönhetően annak, hogy az egész compiz-t át kellett írni C-re, amit eléggé az utolsó pillanatra, és lényegében egy emberre hagytak. Szóval, az elsődleges cél a stabilitás volt. A 11.10-es kiadás már jóval stabilabb volt elődjénél, és ez egyre csak javul. A fejlesztők ezért elkezdtek dolgozni a testreszabhatóságon is. Ez vezetett el a Unity 5-ös verziójához. Ez a fejlesztés alatt álló Ubuntu 12.04-ben már megtalálható (11.10-re is telepíthető (ppa-ból), de csak a bátraknak ajánlott). Mivel a Precise kiadásáig több hónap van hátra, a nem ajánlott elsődleges rendszerként telepíteni - bár hozzá kell tegyem, egy-két "kikényszerített" compiz összeomláson kívül nincsenek komolyabb hibák - persze ha az ember nagyon akarja, tönkre lehet tenni. Néhány napja föltelepítettem a daily iso-t egy külső winchesterre, és azóta is azt használom. Elképesztően sokat javult a Unity, és számomra kellő mértékben testreszabható.

Első belépéskor ez a kép fogad:

kb. fél óra guglizás és állítgatás után pedig ez:

Persze ez nem egy nagyon nagy szintű testreszabás, de mégsem érzem azt, hogy a számítógép diktál.

Megpróbálom szépen sorba leírni, mit csináltam:

- telepítettem az ubuntu-tweak nevű programot:
sudo add-apt-repository ppa:tualatrix/ppa
sudo apt-get update && sudo apt-get install ubuntu-tweak
 - telepítettem a dconf-tools és a compizconfig-settings-manager (ccsm) csomagokat:
sudo apt-get install dconf-tools compizconfig-settings-manager
- ezek után nyomtam egy alt+F2-t és beírtam, hogy about:config Ekkor a ccsm Unity Plugin beállítóablaka fogad. Engem leginkább az "Experimental" fül érdekel. Itt aztán tényleg sok mindent be lehet állítani, dash színe, indító/panel átlátszósága és az ikonok mérete, stb.

Itt szépen mindent belőttem a nekem tetszőre, és szerintem iszonyat jól néz ki, hogy a felső panel nem látszik, hanem egybeolvad a háttérképpel. Valamint az indító ikonjainak a méretét levettem 32 pixelre, mivel egy 1024x768-as monitoron ekkora pont elég.

Következő lépés a téma és az ikonok beállítása. A témát nem nagy ördöngősség - a Rendszerbeállításokban a néhai Megjelenés - most User Interface (felhasználói felület) gombra kattintva átállítottam a témát a Radiance-re.
Az ikonokat (Faenza) ppa-ból telepítettem:

sudo add-apt-repository ppa:tiheum/equinox
sudo apt-get update && sudo apt-get install faenza-icon-theme

Ezek után megnyitottam az Ubuntu Tweak nevű programot, és a Finomhangolások - Téma ablakban átállítottam az ikontémát a Faenza-Radiance-re.

Ha már meg volt nyitva a program, beállítottam még egy dolgot: a képernyő jobb alsó sarkába mutatva az egérrel megjelenik az összes nyitott ablak (Áttekintő nézet a compiz-ban). Ezt a Finomhangolások - Compiz beállítások ablakban lehet beállítani. Ezen kívül a ccsm megfelelő ablakában (Áttekintő nézet - gyorsbillentyűk) beállítottam, hogy ha asztalra kattintok, akkor az összes ablakot minimalizálja. A Scale addons engedélyezésével pedig azt is elértem, hogy ha középső gombbal kattintok egy ablakra az Áttekintő nézetben, zárja be, ha jobb gombbal, akkor pedig nagyítsa föl - ez utóbbi azért hasznos, mert nem kell a fókuszt a másik ablakra helyezeni ahhoz, hogy bele tudjunk tekinteni a tartalmába.

Mint a képen is látható, a terminál színein is állítgattam, hogy passzoljon az összképbe.

Még két dolgot állítottam át - az indítón nem jelennek meg se a csatolt kötetek, se a - szerintem tök értelmetlen - munkaterület-váltó (ez utóbbinál igazából a nehezebb utat járva letöltöttem a unity forráskódját, és azt változtatva újrafordítottam és -telepítettem az egészet, mint kiderült fölöslegesen, valamint a változások a legközelebbi frissítéskor - aznap este - elvesztek). A csatolt kötetek elrejtését még a ccsm-ben állítottam be, de sajnos a munkaterület-váltó elrejtése (elegánsan) nem ilyen egyszerű. De nekem a nem elegás megoldás is megfelelt: a ccsm általános beállításaiban levettem az munkaterületek számát egyre (úgyse használok többet), és ilyenkor nem jelenik meg az ikon egy ki-be jelentkezés után.

Bár nincs tele a panelem mindenféle kisalkalmazásokkal, nem fut egy agyonconfigolt conky (bár megtehetné, csak nem lenne jó az összkép:)), én elégedett vagyok a testreszabhatóság szintjével - főleg, hogy ennél jobban is személyre lehet szabni, ha akarnám, például áthelyezhetném az indítót alulra.

A Unity persze nem a power-usereknek készült, hanem az átlagos felhasználóknak, akiknek annyi kell csak, hogy gyorsan és egyszerűen elérjék azt a néhány dolgot, amit használni szoktak - erre pedig kiválóan alkalmas a Dash, ahol tényleg csak annyit kell csinálni, hogy az ember elkezdi beírni a keresett program/fájl nevét, és az másodperceken belül megjelenik. Ráadásul, a keresést ún. "Scopes & Lenses"-el tudjuk finomítani, különböző kritériumok szerint. A One Hundred Scopes csapat tucatszám készít ilyeneket, így lehetőségünk nyílik számológépként, torrentkeresőként, sőt, akár még asztali youtube-lejátszóként is használni a Dash-t.

Lehet szidni persze a Unity-t, de szerintem egy kis pozitív hozzáállással nagyon meg lehet szeretni. Egyre könnyebb testreszabni, szóval valószínűleg a geekeknek is el fogja nyerni a tetszését. És bár én nem riadok vissza egy kis forráskódból történe fordítástól meg beállítófájl-szerkesztéstől sem, jobban szeretem, ha néhány kattintással el tudom érni a célom.